... az utóbbi időben, csak lusta voltam és nincs róla fénykép, vagy nem tetszik annyira, hogy meg merjem mutatni. Ezek az egyszerű lapok esküvői gratulációnak készültek, belül van egy zseb az ajándéknak.
These simple card are made for wedding with a pocket inside.
Néhány kihívásra:
Creative Card Crew: anything goes
Papertake Weekly Challenge: anything goes
Crafty Catz Weekly Challenge: ribbons
Cooking It Up With Katie: use some purple, add a bow, include a sentiment
Ez a képeslap Keresztpapa 60. születésnapjára készült. Easel, de a belseje még nem volt beleragasztva a fénykép készültekor. Barna márványmintás kartont tintáztam bordóval, hasonló lett a használt Rayher Persia Collection papírhoz.
This card is made for my 60-years-old Godfather. It's easel, but the paper inside isn't glue yet.
For the challenges at Crafty Creations (seeing double) and at Cute Card Thursday (for his eyes only).
Barátnőmnek szerettem volna egy színes lapot készíteni, de úgy látszik, nem megy nekem a két mintás papír egy képeslapon...
Csicsás lett. Úgyhogy tovább próbálkoztam, ezek már jobbak:
A képek minősége... Hááát... Fény nélkül nehéz fényképezni...
These card are for the following challenges:
Truly Scrumptious - sketch
Charisma Card - pink and green
C.R.A.F.T. - stitching
A Spoon Full of Sugar - ribbon and a bow
Sorry for the quality of the photos, it's hard to make a photo without light...
Egy kolléganőm kislánya ballag az oviból, az óvónénik kapják ezeket a lapokat. Fürdőkádért, szoptatóspárnáért, pelenkázótáskáért cserébe készültek.
I have a bingo at Simon with button, lace and sentiment.
Az utóbbi időben készült néhány esküvői meghívó minta, ha valakinek szüksége lesz rá, legyen miből választani. Most csak egyet tudok megmutatni, a másikról nincs még fotó. A C.R.A.F.T. Challenge-nél és a Pollycraft Monday Challenge-nél esküvő/szerelem a téma.
I've made nowadays some samples for wedding invitation. I have photos about only one of them. The challenge is at C.R.A.F.T. and Pollycraft: wedding/love.
A papír a Canon Creative Park-ból van, sikerült egy érdeklődőt ezzel lebeszélnem a bordó-fehér meghívóról. Ez nem olyan harsány, hanem nyugodt, kellemes, elegáns. Ezekkel a színekkel készült egy másik fajta meghívó, ha lesz róla fénykép, megmutatom azt is.Paper is from Canon Creative Park. A bride wanted to have a dark red-white invitations, but when I show her this paper, she was falling in love with it and now she want their invitations with it:) I've made another green-white sample but no photo :(
Régebben három este kellett, hogy készen legyen egy képeslap. Most azért már gyorsabban megy :) Ma kaptam a kérést, hogy 70. születésnapra férfinak készítenék-e egy lapot, és már kész is:
Elég egyszerű, de férfinak nem akartam díszíteni, pláne 70. szülinapra... A kör mehetett volna még kicsit jobbra, meg úgy látom, a 70 sem középen van :(
Pont jókor jött ez a lap, Simonnál és a Fussy and Fancy Friday Challenge-nél is férfias lap a feladat.
Azt hiszem, magamhoz tértem :) Ismét elkezdtem figyelni a képeslapos kihívásokat, és készült is két lap, és ez meg az. Az egyik lap anyósom munkatársának:
A Die Cut Dreams kihívásának a vázlata alapján készült, a Lets Craft and Create kihívásán a téma: Dies to die for. Ami pedig die cut rajta: Sizzlits Decorative Fluorishes, Nellie Snellen oválisok, floral punch, Martha Stewart Doily Lace, Sikamacinak köszönet érte. Remélem, lehet egyszer majd akkor rendelni, amikor lesz is rá pénzem...
A Spoon Full of Sugar-kihívás témája: flower power. A virágos papír Cajoline-Scrap, a domborító sablon Le Suh, a rózsák pedig a kedvenc művirágom.
A Daring Cardmakers-nél június virága a rózsa és a lonc.
Kicsit közelebbről:
Két éve már, hogy először nyomtattam Danubia-szalagra. Szerencsétlenkedtem vele sokat, Zsuzska javasolta, hogy próbáljam ki a nyomtatható-vasalható fóliát. Ami késik, nem múlik, elkészült. Köszönöm az ötletet, egyszerűbb, élesebb, valószínűleg tartósabb is. :)
Elkezdtem éledezni. Nem nagy a termés, de valahogyan el kell kezdeni a visszarázódást.
Ez egy kislányka emlékkönyvébe készült, freebiek-ből, a virágos domborított rész (Le Suh sablon) kihajtható. Egy versike van benne. Egy kicsit át akartam íratni férjemmel a Szedd a tavasz virágait... kezdetű emlékkönyv-örökbecsűt, de neki nem tetszett, így muszáj volt írnia egy másikat, aminek a kezdőbetűiből a szeretettel-t lehet összeolvasni. Az inda scrap.hu-s, Rayher-es nyeremény.
A fotó nem jó, sötétben készült el.
Férjem nagymamája 90 éves volt, szülinapjára készült a képeslap:
Nem vagyok vele elégedett, de a virágdísz a kedvenc rózsáimmal és az SBK-s levéllel legalább szép lett:
A rózsaszín papír itt is ugyanaz a freebie, mint az előbb, és most már nem találom, nem tudok belőle nyomtatni :( A barna papír Curious Metal. A betűk szintén scrap.hu-s, Rayher-es nyeremény.
És akkor a díj, amit említettem már néhány bejegyzéssel ezelőtt. Kedora-Tündétől kaptam, köszönöm szépen! :)
És írjak magamról hét dolgot... Ez a nehéz része a dolognak, emiatt nem raktam ki jópár régebbi díjat. Mi lehet érdekes rólam? De megpróbálom, és vagy összejön a hét, vagy nem.
1. Szerettem volna óvónéni lenni. De nem lettem, úgy rémlik, valaki azt mondta, hogy ahhoz kell valamilyen hangszeren játszani. Pedig még megtanulhattam volna...
2. Főképp, hogy tanultam én hegedülni is, zongorázni is. "Hegedűórákra" még óvoda nagycsoportjában jártam, de az még elég játékos dolog volt. Hegedűvonó egyszer volt a kezünkben, de még mindig emlékszem, hogy hogyan kell tartani a vonót, és a hegedűt (mert elmondani azért elmondták). Az évzáróról, a bizonyítványról halvány emlékeim még mindig vannak. A zongora általános iskola első osztályában jött, azért inkább ez, mert anyu nagybátyjának volt egy komoly zongorája, és ne árválkodjon :) A szolfézst nagyon szerettem, ott sokan voltunk, a zongoraórák viszont gyerekfejjel nagyon unalmasak voltak. Hú, mennyi violinkulcsot kellett rajzolnom otthon is... Aztán bevágtam a hisztit, hogy én márpedig nem fogok járni zongorázni tanulni, és a szüleim engedékenyek voltak. Most meg már mennyire bánom... Arra nagyon emlékszem, hogy a zongora milyen nyomokat hagyott a padlószőnyegen, és az illata még mindig az orromban van.
3. Amit még nagyon bánok, hogy másfél év után abbahagytam a néptáncolást. Az meg nem tetszett. Talán negyedikben kezdtem az Úttörőház szakkörében (a KISZ-székházban voltak az órák), és ötödikben is jártam még valamennyit. Valahogy cikinek éreztem, hiszen az osztálytársak társastáncra jártak. Buta gyerek voltam, na. Az első év évzáróján valami körjátékot táncoltunk, és én énekeltem egyedül az ének első sorát, hogy Olvad a hó, tavasz akar lenni. Ez után kezdtünk el körbe táncolni, hogy de szeretnék kék ibolya lenni. Tehát abbahagytam ezt is, és felnőttként megokosodva fáj a szívem, mikor néptáncosokat látok. Úgy vagyok, mint Kukorica Jancsi, hogy "hej, ha én is, én is köztetek lehetnék", csak belőlem már nem lesz János vitéz.
4. Szerettem volna újságíró is lenni. Volt egy kedvenc újságíróm általános iskolás koromban, töti néven publikált a Vas Népében. Szórakoztatóak voltak a cikkei, olyan hasonlatai voltak, hogy gurultam a nevetéstől. Úgy olvastam a cikkeket, hogy nem néztem meg az íróját, de közben kitaláltam, hogy ő írta. Történelem szakos tanárként végzett, úgyhogy én is a tanárképzőre akartam menni, aztán meg újságírónak. Nyolcadikban az egyik magyardolgozat témája egy elképzelt interjú volt, akárkivel. Én tötivel beszélgettem, annak apropóján, hogy abban az évben ő kapta meg a Vas Népe nívódíját.
Nagy bánatom, hogy az utóbbi jópár évben töti már nem ír, hanem a on-line Vas Népét szerkeszti (bár most megnéztem az impresszumot, pontosabban a Pannon Lapok online főszerkesztője, az biztosan több meló). De sok év után múlt héten ismét volt egy cikke az újságban :)
5. Szerettem volna matek-valami szakos tanár is lenni, annyira szerettem a matekot általánosban. Épp a napokban elevenítettük fel a kollégákkal a Zrínyi-matekversenyes emlékeinket. Hogy csak egy kérdéssel kellett volna többet helyesen megválaszolni, és akkor megyei első vagy második is lehettem volna, nem "csak" negyedik. Aztán elkerültem gimibe, ott már azért komolyabb dolgokról is esett szó, és úgy voltam vele, hogy ezt továbbadni már nem menne az elvárt szinten...
6. Van néhány könyv, amire nagyon emlékszem gyerekkoromból, ezeket meg fogom szerezni újból. Elsőben évzárón Bálint Ágnes Tündér a vonaton című meséjét kaptam meg, nagyon szerettem. Ahogy nézem, a réginek szebb a grafikája... Aztán a Nullácska a tengeren matekos könyv is érdekes volt, bár a felét nem értettem. Amikor egy íves ajtót vagy mit kellett kirakniuk végtelen vékony üvegszálakból. Ezt farsangon kaptam, tombolán. Nyelvtanos könyv volt az Én, te, ő, Kalamáris professzorral. Aztán Robinson, emlékszem, nyári szünetben olvastam, mamikám mindig hozta a zsemlét a csodálatosan vékony szalámival. De rég volt!
Hetedik "érdekes" dolog nem jut az eszembe magamról. Ha majd igen, akkor megírom :) Hét embernek tovább kellene adnom a díjat, de már szinte minden ismerősömnél járt, úgyhogy ezt a lépést kihagyom, remélem, nem kapok érte rivallót.
Egy sorozat volt, amit mindig megnéztem. Amikor szétdurranni akaró fejjel aludtam, a zenéjére akkor is felébredtem. Erre most lehet nézni helyettük az éneklő celebeket.
Elmaradások
Bejegyezte: Marcsi dátum: 21:57 | Címkék: http://www.blogger.com/img/blank.gif 2011. április 4., hétfőRég jártam errefelé, van is tartozásom, nem kevés.
Először is a scrap.hu-nak és a Rayher-nek köszönet a játékért, és a nyereményért. Még az ősszel volt a játék, végre szkreppeltem, és én lettem egy SideKick és két vágósablonkészlet szerencsés tulajdonosa. Egy indás és egy betűs készletet választottam. Úgy szerettem volna megköszönni a nyereményeket, hogy megmutatom, hogy mi készült velük, de sajna még semmi. Vagyis tegnap egy indát felhasználtam egy emlékkönyvbe, de lefényképezni nem tudtam, mert besötétedett. Pár hónap alatt ez elég karcsú :( De semmi kedvem nem volt az utóbbi hónapokban semmihez. Hogy a karácsonyi hajtás a képeslap-fronton ártott-e meg, vagy más, nem tudom... Remélem, azért nem lesz ez mindig így.
És külön köszönet Mesinek, aki sokat segített, hogy a messziből tudjak választani, és hogy meg is kapjam a csomagot.
Közben kaptam egy díjat is. Eddig, ha kaptam is valamit, mindig lusta voltam teljesíteni a hozzá kapcsolódó feladatot, most azért szeretnék jobban viselkedni. De most nincs rá erőm, majd a következő bejegyzésben.
És, amiért végülis bejelentkeztem, az az, hogy "közhírré" tegyem (jár még ide valaki?), hogy Linsey nagyon ötletes bélyegzőt készített, nyerni is lehet nála. Csak követni kell a blogját, és egy megjegyzést hagyni. A saját blogban megemlítés nem kötelező, úgyhogy nem linkelem a blogját, ennyire azért nem rontom az esélyeimet, hihihi :) Akit érdekel, keresse meg :)
Ide is leírom, hogy jobban rögzüljön bennem: vagy elkészítek 8 nap alatt 6 képeslapot, vagy nem lesz Doily Lace lyukasztó. Kapjam már össze magam!
Hirtelen 2011 lett... A karácsonyi hajtás után végre van időm :) Új év, valami új kezdete - mondja Simon és ez a téma a Dutch Dare Card-nál is. A Craft Your Days Away-nél pedig bármivel lehet nevezni. Egy barátunk kisfia alszik a táblán.
Suddently it's 2011... New year, new beginning - says Simon and Dutch Dare Card, too. At Craft Your Days Away anything goes. This door hanger was made for a friend about his son. (Don't disturb... I'm sleeping!)
Már egy hónapja, hogy vettem egy varrógépet. Használtam a karácsonyi lapokhoz is, de ez az első "komolyabb" meló vele. Tehát ez is valami újnak a kezdete. Csak ma, mikor az előbbi lepkének az útvonalát akartam varrni, láttam meg, hogy nem lehet leengedni az anyagtovábbító bigyókat :( Nincs gyakorlatom varrógépvásárlásban... Meg ez volt 0%-os hitelre.
One month ago I've bought a sewing machine. I've used it for some christmas card, but it's the first "real" project with it. So it's new beginning, too :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
