Ezeket Ágika vásárolta nekem tegnap a Rayher-ben. Csodaszép. És akkor hoz még nekem Simon-tól színesmagú kicsi kartonokat és ragasztós tintapárnát. És szalagokat.
És akkor most kell tudatosítanom magamban, hogy a scrapbook azért SCRAPbook, mert az otthon fellelhető, akár ilyen-olyan maradék dolgok felhasználásával készülnek a szép oldalak, úgyhogy az idén nem vehetek egy darab gombot, egy cm szalagot, egy négyzetcm színes-mintás papírt sem, amíg el nem fogy; kartont is csak akkor, ha nagyon muszáj. (Hogyan döntöm el, mikor muszáj?) Kész. Kapjak már a fejemhez, bakker.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szia!!!!!
Van egy meglepetés számodra a blogomon :-D
Én ugyanezt sulykolom magamba Rayher óta:))) Sőt felbuzdítottam (az egyébként eszméletlenül engedékeny) férjemet, hogy szóljon rám.
Megjegyzés küldése