Kéz a kézben

Az úgy kezdődött, hogy 2008. karácsonyán volt egy csúnya vitánk ex-szel, aki nem sokkal korábban költözött haza. Másnap pedig, hogy az egyensúly meglegyen, kaptam egy e-mail-t egy régi kedves ismerőstől, hogy mizu velem, rég nem voltam msn-en sem, wiw-en sem. Ennek az volt az oka, hogy az új albiban hetekig nem volt net. De ekkor már volt, úgyhogy ettől fogva beszélgettünk egy csomót. Kiderült, hogy a húga férjhez megy, én felajánlottam, hogy segítek elkészíteni a meghívóit, amihez már megvette a mintavágó ollókat. Majd moziba hívott, aztán sétálni...Elkezdődött valami :) Elég hamar tudtuk, hogy ennek csak jó vége lehet, akkor meg mire várunk? :) Karácsonyra eljegyzést terveztünk, akkor pedig legyen 27-e, az első e-mail évfordulója. Kértem Tomit, hogy ne legyen nagy hacacáré, vers vagy ilyesmi, mert nem szeretném. Nem kevés rábeszéléssel meggyőztem arról is, hogy jó lesz az, ha a család nem tud semmit sem róla. Ismerem a szüleimet, idegbaj-gyanús lenne a készülődés. Elég, ha a családjaink csak annyit tudnak, hogy egy karácsony utáni ebéd lesz. Nagy titokban elkészíttettük a gyűrűket. Közben azért hallgattuk Tomi sógorától, hogy karácsonykor lányos házhoz vacsorára menni, az csak eljegyzés lehet. Próbáltam lehűteni, hogy a karácsonynak már vége lesz, és nem is vacsora, hanem ebéd :) De ő azért mondta a magáét. Akkor is, amikor mentem hozzájuk karácsonykor ebédelni. De ők beelőztek minket a nagy hírrel, hogy babát várnak. Muszáj megmutatnom, mennyire örültem:A hajamon és a fülbevalómon látszik, hogy ugrálok, mint egy bolond :D
Újra elkezdhettünk gondolkodni, mikor legyen az esküvő, mert eredetileg augusztusra terveztük, de a baba is akkor jön. :)
Eljött 27-e. Jóslatomnak megfelelően mindenki tiszta ideg volt, apu 9-kor kétségbe volt esve, hogy még nincs semmi sem kész, és két és fél óra múlva itt vannak, ajajajaj. Aztán végül elkészült minden, megjöttek a vendégek. Nekem pedig kezdett görcsölni a gyomrom. Most már nem tartottam annyira viccesnek Tomi sógorának a megjegyzéseit, hogy "naaa, mikor lesz már?" :)Mamikámat hívtuk ebédelni, de nem jött. Majd mire befejeztük az ebédet, a sütit, a kávét, és rátérhettünk volna a lényegre, mamikám telefonált, hogy mégis jönne. Örültem, persze, hogy itt lehet ő is, de tovább kellett várakozni. Végül megette ő is az ebédet, a sütit, a kávét, és Kedvesem megszólalt, hogy nekünk ma évfordulónk van, egy éve írt nekem egy levelet. Ma meg egy verset hozott. Uhh.
"Az élet útján 30 évig magányosan jártam,
7500 munkanapig csak Őreá vártam.
Kis szikrából fellobbant egy nagy szerelem lángja,
Takács Marcsit jövő nyártól Szentpéterfa várja.
Megkért engem kicsi Szívem, ne öntsem ezt versbe,
makacs vagyok, a lánykérést így vettem én tervbe.
Marcsi mama, András papa, megkérdem én végre,
adják-e a drága leányt, hogy együtt érjünk révbe?"
Valahol a negyedik sornál kezdett el potyogni a könnyem :)
Gyűrűhúzás, puszik, és sógor büszke arca, hogy ő megmondta, és senki sem hitt neki, pedig ő tudta :D
Végre elkészült az oldal a gyűrűkről, a scrap.hu vázlatkihívásának (nagyjából) megfelelően. A szalagokat Linsey-indákkal helyettesítettem, a jobb alsó sarokban is, baloldalon középen is. Balra fent hiányzik - terveztem, hogy a papír domborítását fekete csillámporral kiemelem, de a borítékon is van kacskaringó, már sok lett volna. Amikor olvastam a Yabo kihívását, hogy piros-fehér-fekete legyen az oldal, azt hittem, hogy nem tudom magam leállítani a bordó papírokkal. Ehhez képest... Elég fekete, de talán nem komor. Nem tudtam dönteni, melyik kép jobb, így az időhúzó gondolkodás helyett itt van mindkettő:
A háttér egyik fele fehér karton Fiskars Texture Plate-tel domborítva. A másik oldal fekete fotókarton. Először fehér és bordó domborport melegítettem rá, de nem tetszett. Végül kivágtam papírból egy szívet, annak az alakjára fekete domborport szórtam, a papírt alulról melegítettem, így ilyen szívek lettek. (Nem tintába szórtam a port, mert nem akartam "tömör" szíveket.) Egy kevés domborpor van a szívek között is.
Nagyon tetszett a Valentin-készletben a fekete csipke, nekem is kell. Lehet, hogy kicsit sok így, hogy hosszában is van és virágra összehúzva is... A közepében gyöngy és Rayher-es rózsa. A csipkevirág alatt az inda, és a cím is csillámporos.
A fehér lapon körben szaténszalag, a sarkokon gyöngy.
A papírok találkozásánál a fehér papíron fekete csipke, a fekete papíron fehér strassz.
A fotó alatt egy boríték van, abban a vers eredeti példánya, amit hozott magával a drága, hogy semmiképp se felejtse el a szöveget.
Itt látszik, hogy tépett a boríték széle, a tépés is feltétel volt a kihíváson.
Elég szerelmes az oldal, hogy megfeleljen a Crafty Creations kihívásának is.

Kedves varrónőm eljött velem fűzőt venni szombaton, kérdezte, milyen meghívónk lesz. Mondtam neki, hogy saját készítésű. Elcsodálkozott, hogy akkor amik a wiw-en vannak képeim, azokat mind én csináltam? Mondtam neki, hogy igen. És készítettem neki egy lapot, köszönetképp az eddigi ruhákért, és a még hátralévőkért, az esküvői ruháért elsősorban :) A papírok a szokásosak, nem tudom, mikor unom meg... Jobbkor nem is jelenhetett volna meg Alison Spelman ingyenes digi pecsétje. A nyaklánc ötlete nem az enyém, köszönet érte Pauline-nak!
This card is made for my dressmaker, thanks for her work til now and from now :)
Közben került rá egy béna, összekörömlakkozott virág, de most már mindegy.
Alison and Pauline, thanks for the ideas!
A Sketch Saturday vázlatát használtam a laphoz.